By myself...

Vajon minden ember élete ennyire bonyolult? Vagy csak én bonyolítom magam körül a helyzetet?


Nemhiszem hogy az én saram hogy ennyi idegeskedni és gondolkoznivalóm van, mert ha úgy vesszük nem is velem kapcsolatosak... eszméletlen meilyen sok szellemileg beteg ember mászkál szabadon az utcán... az egyik skizofén(nem is kicsit majd' 40személyiséggel), a másik agró állat, a harmadiknak meg éppen még nem derült ki mi a nyavajája...
Most is alíg bírok írni, annyi gondolat kattog iszonyatos sebességgel a fejemben... bámulatos a technika ami akár pár hét/hónap alatt az őrületbe tud kergetni naívabb embereket...

Képtelen vagyok leírni (és meg sem tehetném hogy leírom mivel valamiféle "titoktartás kötelez") mindazt ami most történik velem, a hosszúsága és bonyolultsága miatt meg egyszerűen lehetetlen lenne leírni...


...soha de soha ne bízz meg olyan emberben akiről nem tudhatod biztosan hogy kicsoda... figyelj az apró jelekre, és soha ne szenvedj egy talán nem is létező ember miatt...túl rövid az élet ahhoz hogy ilyenekre pazarolt...tapasztalatból...

És Niia...:
Illúzió az, hogy az ifjúság boldog, az öregek illúziója. A fiatalság tudatában van nyomorúságának, s mivel csupa olyan ideállal tömték tele a fejét, amely ellenkezik az élet valóságával, valahányszor szembetalálja magát az élettel, megsérül, sebeket kap. Azt hiszi, összeesküvés áldozata lett, mert olvasmányait szükségképpen idősebbek válogatják meg, eszményi szempontok szerint, és ezek az idősebbek, akik már a feledés rózsaszínű fátylán át nézik a múltat, még beszélgetéseikben is valószerűtlen életre készítik elő. Minden fiatalembernek magától kell rájönnie, hogy mindaz, amit olvasott és hallott, csupa hazugság, hazugság, hazugság; és valahányszor erre rájön, úgy érzi, mintha újabb szeget vernének testébe az élet keresztfáján. Az a különös, hogy mindenki, aki már átment ezen a keserű kiábránduláson, egy benne rejlő, de nálánál hatalmasabb erő ösztökélésére önkéntelenül maga is hozzátesz valamit.