Azt hiszem eljött az amire vártam...nemkell semmire sem gondolnom, csak szívom a cigit és örülök az összes érintésnek, a zenének, a fénynek, a levegőnek...végre boldog lehetek... nincs erőm arra gondolnom, hogy mikor lesz megint rossz... és hogy őszintén megmondjam kedvem sincs... minden akkora szerepet kapott, mégis minden annyira jelentéktelennek tűnik... furcsa állapot... de olyan jó...

Vigyáznom kell minden érzése... nem engedhetem el megint... mostmár tudom, hogy nem szabad...

Éberen
Nézem az órám
Számlapját,
Én
Pontosan tízezer éve várok rád.

Döbbenten áll meg a percmutató,
Óra sem múlhat többé el,
Reszket az Idő a tornyok felett,
Ártatlan vágyam
Még ünnepel.

Nézd
Ez megint egy kis halál,
Hát miért ne élhetnéd túl?
A régi dal másra vár,
Gyönyörű lettél és új,
Jelez egy új világ,
Engem miért ne
Léphetnél át?

Éberen
Nézem az órám számlapját,
Éppen tízezer éve várok rád,
Lobogó ködökbe burkolózom
Engem őriz a lábnyom a Holdon,
Kegyetlenül szép lesz az új világ.

Nézd,
Ez engem szíven talál,
De Te miért ne élnéd túl?
Okolni bárkit kár,
Bátrabb és szebb lesz az új,
Jelez egy új világ,
Engem miért ne
Léphetnél át?

Only u.

Talán könnyebb volt bocsánatotkérni mint bárki mástól...ebből látszik hogy nagyon szeretem...
Féltem... nagyon... de bízom benne hogy sikerülni fog neki...
MERT MINDENKINÉL TÖBBET ÉR AZ ÉN SZEMEMBEN, ÉS TUDOM HOGY Ő LESZ VALAKI...biztos vagyok benne...

Rájöttem hogy nekemis jobb lesz úgy... könnyebb... sokkal könnyebb... és még élvezhetem is ha okosan csinálom...

Nemtudom leírni hogy mit érzek... fáj... de nevetek... mert muszáj nevetnem...nem láthatják hogy gyenge vagyok...

A búcsúpercek könnyeimet isszák,
Keserűen kristálytiszták,
Ő az utolsó, kivel boldog lehetek.
Nem mehet még el, ennél több emlék kell
Szívem egy bezárt vár,
Senki nem jut be már!

Azt álmodom, hogy létezel,
Azt álmodom, fogod a két kezem,
Kérlek vigyél magaddal,
Egyetlen angyal!
Azt álmodom, hogy létezel,
Azt álmodom, fogod a két kezem,
Kérlek vigyél magaddal,
Egyetlen angyal!

Másnap...

Hangom semmi,fáj a torkom,lábam szétmegy(a cipőm kuka kb.),ég a gyomrom,fáj a fejem,a derekam leesik,a nyelvemből kiharaptak itt-ott pár darabot, letörött az összes körmöm(nem tudom hogyan történt...:D),a hajam mint akit megtéptek,folyik az arcomról a smink és olyan kocsma és fűszagom van mint állat... de mindezen kívül életem egyik legjobb éjszakája volt... ^^


ÉS NYERTEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEM!!!!4!4:P:P:P

Child of the light...

Reggel talán még fel sem keltem, máris egy gondolaton járt az agyam... sikerült leütni, eldöntöttem nem foglalkozom vele, már úgysem tudok vele mit csinálni, lesz ami lesz...ráérek majd akkor idegeskedni miatta...

Nem tudom eldönteni, hogy sírjak vagy nevessek, nem tudok magammal mit kezdeni... csak fekszem és nézek, próbálkozom elcsavarni a fejem másik irányba de valahogy mindig megakad egy olyan helyen ahol nem kéne, és mintha valami rugó lenne, visszalöki a gondolataim oda, ahonnan kínszenvedés árán sikerült egy pillanatra kijutnom...

Kell még idő, hogy teljesen elfogadjam, azt ami történt ebben a pár hónapban...talán a holnapi második utam megint segít egy kicsit...nem bírok már magammal, nagyon kíváncsi vagyok, milyen feladatot kapok... nagyon, nagyon félek tőle...remélem ezúttal kapok én is valami szépet...

Felejtenem megint csak kell...biztos vagyok benne...ahogy múlik az idő, egyre biztosabb...

Szeretném így folytatni:
Felejts...
Küzdj!!!

Goodbye happiness...

Szeretném minden percben ezt érezni...hogy nem érdekel....és nagyon magasról teszek rá...de sajnos csak pár pillanatig tart...

Már jó jel hogy 3perce nem folyik a könnyem...lehet hogy elfogyott?

Tiszta szívből örülök, hogy Ő épp élete legszebb perceit éli át...




Nézd, milyen vakító az õszi napsugár
Kis mezõn bánatunk teríti szét
Pár napra visszatért a nyár

Rettegve várjuk a búcsú közeledtét
Élvezzük a langyos szellõt
A haldokló természet utolsó leheletét

Ma az éjszakát együtt töltjük el
Az eget fürkészve fekszünk a mezõn
Mondd, a csillagok mit árulnak el?

De holnap a bolygó más-más oldalán
Újra egyedül tekintünk fel
Búcsúznunk kell e nap nyirkos hajnalán

Csókkal ébresztesz fel
Indulnom kell
Könnyek nélkül nem múlik el a búcsú

Mert...

Fájdalmam üvölteném, de elrejtem, el kell rejtenem.

Visszamenne, de ő már nem kell,
Érzi, hálátlan lett sorsa.
Keserû könnye arcát mossa.

Arra gondol, õt ki szerette.
Ha szerette, el mért engedte.
Vissza nem jön többé soha.
Bárcsak békén hagyták volna.

Tudja jól, hogy õ már nem kell.
Ég veletek! Mást nem mondott.
Szeme túlragyogott minden csillagot...

Csak szeress már végre...........KÉRLEK!!!!!!


csak egy kicsit....ígérem nem kérek soha ennél többet...megígérem....


fenn az égen, ezer meg ezer csillag ragyog...olyan kis jelentéktelenek, mert messze vannak...mégis több millió ember szakad meg a fájdalomtól ha rájuk néz....

Ő ugyan azt az eget látja amelyet én, mégis másra gondol ha ránéz....nem is tudom hol lelhetném, azt sem tudom ki lehet az, mégis vágyom rá...

Belenevet az arcomba, mert tudja semmi hasznom...viccesnek találja... ha kedves az is fáj, mert tudom csak azért van, mert lennie kell, és ha nem így alakulna véletlenül sem fája nekem...
Szeretném már megkapni a tollat, amivel írhatom a sorsom, beleírnám azt, kivel boldog lehetek, azért mert ő is boldog velem...szeretném ha szeretne és a számra olyan csókot adna amitől függő lennék, és ha nem adna egy pillanatig fuldokolnék... és ha soha többet nem adna??... akkor nélküle már mit sem érne életem, eldobnám, mint ahogy ő engem...

Túlléptem az élettől kapott sok szemeten... mostmár nem fáj a múlt... már a jelen fáj... amikor fekszem egyedül a sötét szobában, és kimondhatatlanul jól esne ha valaki megfogná a kezem és a fülembe súgná hogy szeretlek, aztán átölelne és együtt csuknánk le szemünk...a gondolat minden erejével tépi,szaggatja,marcangolja, a lelkem...

És nem sírok, mert nem szabad....nem szabad már...tartom magam, mert tartanom kell...végtére is... "épp elmével"sem kellek senkinek...nemhogy még egy idegroncsként...

Szeretném újra hallani hogy egy senki darab szar vagyok, aki nem jó semmire... vagy legalább egy kis indok hogy miért teszem azt amit teszek... zavaros lehet, ha most azt tenném amit érzem hogy tennem kell, nem érezhetném soha kezében a kezem... és az fájna... még onnan is... tudnám hogy ezt is, mint minden mást, elszúrtam... saját magamnak...

Köszönöm neked, hogy élsz, hogy létezel, hogy vagy nekem, és, hogy soha nem okozol fájdalmat...



Fényév távolság,
csak hallgatom, csak bámulom.
Zengő fényország,
hogy láss csodát, egy életen át.

Nézem tisztaságát, mégsem értem,
hallom hangjait, és el nem érem,
ott a tenger, itt az én hajóm.

Hát itt ez a hely,
amit sokszor boldogan elhagynék.
És itt ez az élet,
amit sokszor nem nagyon értünk még.

Néha könnyebb lenne elmenekülni,
tiszta fénybe merülni,
de a hang,ami hív
de a jel,ami szól
még nem mond semmit, meddig érek s lesz-e út, hogy visszatérjek.

Fényév távolság,
csak hallgatom, csak bámulom.
Zengő fényország,
hogy láss csodát, egy életen át.

Nézem tisztaságát, mégsem értem,
hallom hangjait, és el nem érem,
ott a tenger, itt az én hajóm.

Nekem itt van dolgom, nekem itt vannak álmaim…