...

...menni fog, az...annyian és annyiszor mondják, hogy már én is elhittem...egy kicsit...

...de még a lelkemben van...nem tud szabadulni, mert nem nyitottam neki ajtót...hiába mondják, hogy jól csináltam, és én is tudom szavakkal kifejezhetetlenül fáj...

Köszönöm nektek; Niki,Melitta,Barbi,Melinda, hogy léteztek, hogy vagytok nekem és, hogy adok egy darabot abból a csodából amik vagytok...

szabad vagy, és én is szabad vagyok...a szeretet és a fénygömb vonjon be téged, a legmagasabb rezgésével...

és most drift.

i'm not here for your entertainment...

...csak a sötétet látom...ahogy futok előre egyedül, mindenhol bezárt ajtók...kezdek kifáradni, és csak remélni tudom, hogy időbe odaérek ahhoz ami nekem van nyitva...

mire jó ez? csak nézek ki a fejemből, és ha eszembe jut, rám tipor, és addig tapos amíg ki nem facsarja belőlem azt a maradék kis könnyet, ami még nem jött ki...

sok okos prédikál hogy milyen szép...és csak egy pillanat...akkor miért ragaszkodok mégis ehhez a szarhoz?? minek kell nekem? "Az élet végső változását hétköznapi emberként, a tudatot nem ismerve fel a jelenségek mögött, veszteségként éljük át."...

rettegek, hogy megismernek, attól, hogy észreveszik én is itt vagyok, létezem... rettegek, hogy megtöri megint valaki a csendet és megint cefetül fog fájni az utána maradó csend, ha úgy dönt mégse nekem akarja adni azt a pár mondatot amit megengedhet magának...

csak érzem, hogy hideg van,sötét,csend és olyan egyedüllét, mintha az egész univerzumban nem lenne rajtam kívül senki...

azt hittem jó lesz így nekem...nagyot tévedtem...utálom, szembeköpném magam a tükörbe...nem tudom milyen szerepet játszom és, hogy ez kinek tetszik...nem túl sokáig fog menni...



Falling a thousand feet per second, you still take me by surprise
I just know we can't be over, I can see it in your eyes
Making every kind of silence, takes a lot to realize
It's worse to finish than to start all over and never let it lie
And as long as I can feel you holding on
I won't fall, even if you said I was wrong

I'm not perfect, but I keep trying
'Cause that's what I said I would do from the start
I'm not alive if I'm lonely, so please don't leave
Was it something I said or just my personality?

Making every kind of silence, it takes a lot to realize
It's worse to finish than to start all over and never let it lie
And as long as I can feel you holding on
I won't fall, even if you said I wrong

I know that I'm not perfect, but I keep trying
'Cause that's what I said I would do from the start
I'm not alive if I'm lonely, so please don't leave
Was it something I said or just my personality?

When you're caught in a lie and you've got nothing to hide
When you've got nowhere to run and you've got nothing inside
It tears right through me, you thought that you knew me
You thought that you knew

I'm not perfect, but I keep trying
'Cause that's what I said I would do from the start
I'm not alive if I'm lonely, so please don't leave
Was it something I said or just my personality?

I'm not perfect, but I keep trying
'Cause that's what I said I would do from the start
I'm not alive if I'm lonely, so please don't leave
Was it something I said or just my, just myself
Just myself, myself, just myself

I'm not perfect, but I keep trying...

Bibi...

Nem vagyok mostanában blogírogatós kedvemben...igazából időm sincs rá...szerencsére...

Élvezem a helyzetet, hogy elvakít a rózsaszín köd...és mégcsak a végét sem látom... és szeretném ha még egy darabig nem is látnám...

Ez a 6 nap eszméletlen volt... tipikusan olyan amiről nem kell mesélni, ecsetelgetni, csak annyit lehet rá mondani jó volt... mert tulajdonképpen nem történt semmi amiről mesélni lehetne, mégis előkelő helyet foglal el életem legszebb napjai között...

A hónapja várt hétvége neméppen úgy sikerült ahogy elterveztem...

Romokban az élet, de megtalálom az apró fénylő darabkékat... :)

Azt hiszem eljött az amire vártam...nemkell semmire sem gondolnom, csak szívom a cigit és örülök az összes érintésnek, a zenének, a fénynek, a levegőnek...végre boldog lehetek... nincs erőm arra gondolnom, hogy mikor lesz megint rossz... és hogy őszintén megmondjam kedvem sincs... minden akkora szerepet kapott, mégis minden annyira jelentéktelennek tűnik... furcsa állapot... de olyan jó...

Vigyáznom kell minden érzése... nem engedhetem el megint... mostmár tudom, hogy nem szabad...

Éberen
Nézem az órám
Számlapját,
Én
Pontosan tízezer éve várok rád.

Döbbenten áll meg a percmutató,
Óra sem múlhat többé el,
Reszket az Idő a tornyok felett,
Ártatlan vágyam
Még ünnepel.

Nézd
Ez megint egy kis halál,
Hát miért ne élhetnéd túl?
A régi dal másra vár,
Gyönyörű lettél és új,
Jelez egy új világ,
Engem miért ne
Léphetnél át?

Éberen
Nézem az órám számlapját,
Éppen tízezer éve várok rád,
Lobogó ködökbe burkolózom
Engem őriz a lábnyom a Holdon,
Kegyetlenül szép lesz az új világ.

Nézd,
Ez engem szíven talál,
De Te miért ne élnéd túl?
Okolni bárkit kár,
Bátrabb és szebb lesz az új,
Jelez egy új világ,
Engem miért ne
Léphetnél át?

Only u.

Talán könnyebb volt bocsánatotkérni mint bárki mástól...ebből látszik hogy nagyon szeretem...
Féltem... nagyon... de bízom benne hogy sikerülni fog neki...
MERT MINDENKINÉL TÖBBET ÉR AZ ÉN SZEMEMBEN, ÉS TUDOM HOGY Ő LESZ VALAKI...biztos vagyok benne...

Rájöttem hogy nekemis jobb lesz úgy... könnyebb... sokkal könnyebb... és még élvezhetem is ha okosan csinálom...

Nemtudom leírni hogy mit érzek... fáj... de nevetek... mert muszáj nevetnem...nem láthatják hogy gyenge vagyok...

A búcsúpercek könnyeimet isszák,
Keserűen kristálytiszták,
Ő az utolsó, kivel boldog lehetek.
Nem mehet még el, ennél több emlék kell
Szívem egy bezárt vár,
Senki nem jut be már!

Azt álmodom, hogy létezel,
Azt álmodom, fogod a két kezem,
Kérlek vigyél magaddal,
Egyetlen angyal!
Azt álmodom, hogy létezel,
Azt álmodom, fogod a két kezem,
Kérlek vigyél magaddal,
Egyetlen angyal!

Másnap...

Hangom semmi,fáj a torkom,lábam szétmegy(a cipőm kuka kb.),ég a gyomrom,fáj a fejem,a derekam leesik,a nyelvemből kiharaptak itt-ott pár darabot, letörött az összes körmöm(nem tudom hogyan történt...:D),a hajam mint akit megtéptek,folyik az arcomról a smink és olyan kocsma és fűszagom van mint állat... de mindezen kívül életem egyik legjobb éjszakája volt... ^^


ÉS NYERTEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEM!!!!4!4:P:P:P

Child of the light...

Reggel talán még fel sem keltem, máris egy gondolaton járt az agyam... sikerült leütni, eldöntöttem nem foglalkozom vele, már úgysem tudok vele mit csinálni, lesz ami lesz...ráérek majd akkor idegeskedni miatta...

Nem tudom eldönteni, hogy sírjak vagy nevessek, nem tudok magammal mit kezdeni... csak fekszem és nézek, próbálkozom elcsavarni a fejem másik irányba de valahogy mindig megakad egy olyan helyen ahol nem kéne, és mintha valami rugó lenne, visszalöki a gondolataim oda, ahonnan kínszenvedés árán sikerült egy pillanatra kijutnom...

Kell még idő, hogy teljesen elfogadjam, azt ami történt ebben a pár hónapban...talán a holnapi második utam megint segít egy kicsit...nem bírok már magammal, nagyon kíváncsi vagyok, milyen feladatot kapok... nagyon, nagyon félek tőle...remélem ezúttal kapok én is valami szépet...

Felejtenem megint csak kell...biztos vagyok benne...ahogy múlik az idő, egyre biztosabb...

Szeretném így folytatni:
Felejts...
Küzdj!!!

Goodbye happiness...

Szeretném minden percben ezt érezni...hogy nem érdekel....és nagyon magasról teszek rá...de sajnos csak pár pillanatig tart...

Már jó jel hogy 3perce nem folyik a könnyem...lehet hogy elfogyott?

Tiszta szívből örülök, hogy Ő épp élete legszebb perceit éli át...




Nézd, milyen vakító az õszi napsugár
Kis mezõn bánatunk teríti szét
Pár napra visszatért a nyár

Rettegve várjuk a búcsú közeledtét
Élvezzük a langyos szellõt
A haldokló természet utolsó leheletét

Ma az éjszakát együtt töltjük el
Az eget fürkészve fekszünk a mezõn
Mondd, a csillagok mit árulnak el?

De holnap a bolygó más-más oldalán
Újra egyedül tekintünk fel
Búcsúznunk kell e nap nyirkos hajnalán

Csókkal ébresztesz fel
Indulnom kell
Könnyek nélkül nem múlik el a búcsú

Mert...

Fájdalmam üvölteném, de elrejtem, el kell rejtenem.

Visszamenne, de ő már nem kell,
Érzi, hálátlan lett sorsa.
Keserû könnye arcát mossa.

Arra gondol, õt ki szerette.
Ha szerette, el mért engedte.
Vissza nem jön többé soha.
Bárcsak békén hagyták volna.

Tudja jól, hogy õ már nem kell.
Ég veletek! Mást nem mondott.
Szeme túlragyogott minden csillagot...

Csak szeress már végre...........KÉRLEK!!!!!!


csak egy kicsit....ígérem nem kérek soha ennél többet...megígérem....


fenn az égen, ezer meg ezer csillag ragyog...olyan kis jelentéktelenek, mert messze vannak...mégis több millió ember szakad meg a fájdalomtól ha rájuk néz....

Ő ugyan azt az eget látja amelyet én, mégis másra gondol ha ránéz....nem is tudom hol lelhetném, azt sem tudom ki lehet az, mégis vágyom rá...

Belenevet az arcomba, mert tudja semmi hasznom...viccesnek találja... ha kedves az is fáj, mert tudom csak azért van, mert lennie kell, és ha nem így alakulna véletlenül sem fája nekem...
Szeretném már megkapni a tollat, amivel írhatom a sorsom, beleírnám azt, kivel boldog lehetek, azért mert ő is boldog velem...szeretném ha szeretne és a számra olyan csókot adna amitől függő lennék, és ha nem adna egy pillanatig fuldokolnék... és ha soha többet nem adna??... akkor nélküle már mit sem érne életem, eldobnám, mint ahogy ő engem...

Túlléptem az élettől kapott sok szemeten... mostmár nem fáj a múlt... már a jelen fáj... amikor fekszem egyedül a sötét szobában, és kimondhatatlanul jól esne ha valaki megfogná a kezem és a fülembe súgná hogy szeretlek, aztán átölelne és együtt csuknánk le szemünk...a gondolat minden erejével tépi,szaggatja,marcangolja, a lelkem...

És nem sírok, mert nem szabad....nem szabad már...tartom magam, mert tartanom kell...végtére is... "épp elmével"sem kellek senkinek...nemhogy még egy idegroncsként...

Szeretném újra hallani hogy egy senki darab szar vagyok, aki nem jó semmire... vagy legalább egy kis indok hogy miért teszem azt amit teszek... zavaros lehet, ha most azt tenném amit érzem hogy tennem kell, nem érezhetném soha kezében a kezem... és az fájna... még onnan is... tudnám hogy ezt is, mint minden mást, elszúrtam... saját magamnak...

Köszönöm neked, hogy élsz, hogy létezel, hogy vagy nekem, és, hogy soha nem okozol fájdalmat...



Fényév távolság,
csak hallgatom, csak bámulom.
Zengő fényország,
hogy láss csodát, egy életen át.

Nézem tisztaságát, mégsem értem,
hallom hangjait, és el nem érem,
ott a tenger, itt az én hajóm.

Hát itt ez a hely,
amit sokszor boldogan elhagynék.
És itt ez az élet,
amit sokszor nem nagyon értünk még.

Néha könnyebb lenne elmenekülni,
tiszta fénybe merülni,
de a hang,ami hív
de a jel,ami szól
még nem mond semmit, meddig érek s lesz-e út, hogy visszatérjek.

Fényév távolság,
csak hallgatom, csak bámulom.
Zengő fényország,
hogy láss csodát, egy életen át.

Nézem tisztaságát, mégsem értem,
hallom hangjait, és el nem érem,
ott a tenger, itt az én hajóm.

Nekem itt van dolgom, nekem itt vannak álmaim…

Mindennél jobban....

Szeretnék végre úgy aludni el, hogy átkarol...szeretnék arra ébredni hajnalba, simogat...szeretném végre megfogni a kezét, és szeretném ha ő ebből tudná, hogy át kell ölelnie mert félek a sötétben, amikor már csak egy csillag ragyog felettünk...szeretném milliószor mondani neki tiszta szívből, hogy szeretem és szeretném ha a válasz ugyanolyan őszinte lenne...hol van?


talán sehol...


Jó lenne tudni, hogy valakinek én is jelentek valamit...:)



Beszélj hozzám, mondd újra el
Hogy a világ botrány
de holnap mégis élni kell.

Itt nem vagyok idegen
Fekszem a szíveden
és hallom, hogy dobog.

A fekhely mellet most is töltve áll
a hűs borospohár
Itt érzem, otthon vagyok.

Nem is tudod, milyen nagy dolog...

Én ordítok néhanap
tudom, hogy bántalak
Csak szidlak a semmiért.

Hiányzik néha egy kis fájdalom
Máskor meg nem bírom
azt, hogy folyton megkísért.
...folyton megkísért

Adj hitet és elhiszem neked
hogy élni szebben is lehet
Sok okos megvet és nevet
de te észre se vedd, csak adj hitet!

A szájak szélén gyűlölet
és harag remeg
A világ nagy beteg.

Te boldog vagy, hogy van kit féltened
egyetlen életed
Ennél komolyabban nem veszed.

Próbáltam hős lenni és szent
nekem egyik sem ment
Magamon veled nevetnék.

Játékos vagy, mint egy nagy gyerek
legdurvább fegyvered
a békülésre képesség.

Egy erősebb világ küszöbén ott állok én...

Pár kedves, átgondolatlanul kiejtett szó olyan kedved tud adni az embernek, hogy képes félretenni minden büszkeségét, és képes felfogni, azt ami egyeseknél felfoghatatlan: "okos enged, szamár szenved..."...Tudom hogy nem őszintén kapott szavak, és az csak arra jó az összes, hogy undorítóan hatalmas, tüzelő vágyat keltsen bennem... és sikerült nekik... nem is kicsit...mégis jólesik, akármilyen hamis boldogság ez, jólesik mutogatni a fogaim, még ha a lelkem közbe zokog is...

Azért egy kicsit megintcsak rossz belegondolni abba, hogy milyen lesz ha megint felfogom... :)

De sebaj, "mert vannak olyan pillanatok amelyek szebbek mint a csillagok..." :)

Kubai green...

Ha csak egy percig szeretnék abban a fényben állni ahol ő, máris nekem esik és lehord a sárgaföldig...

Kellett ez hogy felnyissa a szemem... eddig a legmélyén még hittem benne hogy visszafordulhat és minden úgy lehet ahogy régen volt... de nem... soha nem lesz már úgy... talán egy csúnya elválás segítene rajta... viszont nem kérhetem tőle hogy válasszon... undorító dolog lenne, így hát inkább várok, csöndesen, arra, hogy rájöjjön ki mennyit ér neki...

Meg kéne tanulnia, hogy a vélemény nem egyezik a paranccsal, és hogy a barátok nem azért barátok hogy irányítsák egymás életét, csak hozzáfűzzenek tanácsokat, és ha kell, meghallgatssák, hogy mi fáj a másiknak, anélkül, hogy nehezére esne csendben maradnia és belenyugodnia, hogy megtörtént az amit "ő már előre látott", mert mint tudjuk SENKI SEM TÖKÉLETES ÉS HA A FENE FENÉT ESZIK AKKOR SE FOG SENKI SE A MÁSIK HIBÁJÁBÓL TANULNI...

Gondolkoztam rajta...nagyon sokat... szerintem egyáltalán nem csinálok hülyeséget, és amúgy is ha egy kicsit jobban ismerne, tudná, hogyha elbaszok valamit nem panaszkodom mert ahhoz túl nagy az egóm hogy saját magam járassam le, mekkora barom voltam...

Van egy érzésem, hogy ennek az egésznek a végén én fogom magasra emelni a fejem... nagyon magasra...

Viszont amit megígértem neki, úgy is fogok tenni, nem csinálok segget a számból...

Lisa 1960

Utaztam...messzire...nagyon messzire...
Olyan dolgokat tudtam meg amikre álmomban sem mertem volna gondolni...
Hallanom kellett hogy a szenvedést szenvedéssel tudom enyhíteni, és akárhogyan is próbálkozom a lecke amit ebből meg kell tanulnom; a felejtés...
Érdekes hogy pont akkor amikor tudatosult a feladat, jött egy másik kb. villámcsapásszerűen...és pont akkor jött a tálcán kínálkozó alkalom hogy elszúrjam amit eddig tettem érte...mert ugye szenvedéssel a szenvedés ellen...csodálkoztam mennyire egyszerű volt olyanokat mondani neki amit eddig el sem tudtam volna képzelni...

Nemtudom miért, attól a pillanattól kezdve hogy a neve beugrott, hihetetlenül szeretném megölelni őt... hétfőn meg is teszem...

Alig várom már a következő utat... van még felfedezésre váró terület, úgy érzem...

For you...

Érzem hogy nemsokára teljesen felfogom hogy sosem lesz az enyém...SOHA...félek előre a reakciómtól...azt már sikerült megértenem hogy miért történik az ami történik...ennyi idő után sem sikerült magárahagynom...csak az a baj hogy ő nem tudja vagy nem akarja értékelni hogy vele vagyok...sajnos...








nagyon fáj............nagyon............




.

By the way...

Nem feltétlenül kell felnőni ahhoz hogy értsd a lényeget...a komolyság és a bunkóság sem hasonlítható össze... nézhetsz minimaxot amellett hogy olyan dolgokról döntesz amin több ember élete is múlhat...és dönthetsz akár jól is...

Tudd hogy neked:
A lényeg, hogy nem azért raktak a világra mert nincs semmi dolgod...hatalmas küldetésed van, még ha nem is tudod mi az... ne aggódj ha itt az idő meg fogod érteni... tudd, te máris vagy valaki... tudasd mindenkivel, hogy te vagy az...hogy te itt vagy...készen arra hogy megtedd amit meg kell tenned... és meglátod nekik sem fog ennyire fájni ha olyat lépsz ami számukra érthetetlen... mert azt hogy miért így, ugyan nem, de a szándékot érteni fogják...és...szeretném ha számítana neked hogy én szeretlek, és mindig veled leszek...soha de soha nem foglak becsapni...

By myself...

Vajon minden ember élete ennyire bonyolult? Vagy csak én bonyolítom magam körül a helyzetet?


Nemhiszem hogy az én saram hogy ennyi idegeskedni és gondolkoznivalóm van, mert ha úgy vesszük nem is velem kapcsolatosak... eszméletlen meilyen sok szellemileg beteg ember mászkál szabadon az utcán... az egyik skizofén(nem is kicsit majd' 40személyiséggel), a másik agró állat, a harmadiknak meg éppen még nem derült ki mi a nyavajája...
Most is alíg bírok írni, annyi gondolat kattog iszonyatos sebességgel a fejemben... bámulatos a technika ami akár pár hét/hónap alatt az őrületbe tud kergetni naívabb embereket...

Képtelen vagyok leírni (és meg sem tehetném hogy leírom mivel valamiféle "titoktartás kötelez") mindazt ami most történik velem, a hosszúsága és bonyolultsága miatt meg egyszerűen lehetetlen lenne leírni...


...soha de soha ne bízz meg olyan emberben akiről nem tudhatod biztosan hogy kicsoda... figyelj az apró jelekre, és soha ne szenvedj egy talán nem is létező ember miatt...túl rövid az élet ahhoz hogy ilyenekre pazarolt...tapasztalatból...

És Niia...:
Illúzió az, hogy az ifjúság boldog, az öregek illúziója. A fiatalság tudatában van nyomorúságának, s mivel csupa olyan ideállal tömték tele a fejét, amely ellenkezik az élet valóságával, valahányszor szembetalálja magát az élettel, megsérül, sebeket kap. Azt hiszi, összeesküvés áldozata lett, mert olvasmányait szükségképpen idősebbek válogatják meg, eszményi szempontok szerint, és ezek az idősebbek, akik már a feledés rózsaszínű fátylán át nézik a múltat, még beszélgetéseikben is valószerűtlen életre készítik elő. Minden fiatalembernek magától kell rájönnie, hogy mindaz, amit olvasott és hallott, csupa hazugság, hazugság, hazugság; és valahányszor erre rájön, úgy érzi, mintha újabb szeget vernének testébe az élet keresztfáján. Az a különös, hogy mindenki, aki már átment ezen a keserű kiábránduláson, egy benne rejlő, de nálánál hatalmasabb erő ösztökélésére önkéntelenül maga is hozzátesz valamit.