Mindennél jobban....

Szeretnék végre úgy aludni el, hogy átkarol...szeretnék arra ébredni hajnalba, simogat...szeretném végre megfogni a kezét, és szeretném ha ő ebből tudná, hogy át kell ölelnie mert félek a sötétben, amikor már csak egy csillag ragyog felettünk...szeretném milliószor mondani neki tiszta szívből, hogy szeretem és szeretném ha a válasz ugyanolyan őszinte lenne...hol van?


talán sehol...


Jó lenne tudni, hogy valakinek én is jelentek valamit...:)



Beszélj hozzám, mondd újra el
Hogy a világ botrány
de holnap mégis élni kell.

Itt nem vagyok idegen
Fekszem a szíveden
és hallom, hogy dobog.

A fekhely mellet most is töltve áll
a hűs borospohár
Itt érzem, otthon vagyok.

Nem is tudod, milyen nagy dolog...

Én ordítok néhanap
tudom, hogy bántalak
Csak szidlak a semmiért.

Hiányzik néha egy kis fájdalom
Máskor meg nem bírom
azt, hogy folyton megkísért.
...folyton megkísért

Adj hitet és elhiszem neked
hogy élni szebben is lehet
Sok okos megvet és nevet
de te észre se vedd, csak adj hitet!

A szájak szélén gyűlölet
és harag remeg
A világ nagy beteg.

Te boldog vagy, hogy van kit féltened
egyetlen életed
Ennél komolyabban nem veszed.

Próbáltam hős lenni és szent
nekem egyik sem ment
Magamon veled nevetnék.

Játékos vagy, mint egy nagy gyerek
legdurvább fegyvered
a békülésre képesség.

Egy erősebb világ küszöbén ott állok én...

Pár kedves, átgondolatlanul kiejtett szó olyan kedved tud adni az embernek, hogy képes félretenni minden büszkeségét, és képes felfogni, azt ami egyeseknél felfoghatatlan: "okos enged, szamár szenved..."...Tudom hogy nem őszintén kapott szavak, és az csak arra jó az összes, hogy undorítóan hatalmas, tüzelő vágyat keltsen bennem... és sikerült nekik... nem is kicsit...mégis jólesik, akármilyen hamis boldogság ez, jólesik mutogatni a fogaim, még ha a lelkem közbe zokog is...

Azért egy kicsit megintcsak rossz belegondolni abba, hogy milyen lesz ha megint felfogom... :)

De sebaj, "mert vannak olyan pillanatok amelyek szebbek mint a csillagok..." :)

Kubai green...

Ha csak egy percig szeretnék abban a fényben állni ahol ő, máris nekem esik és lehord a sárgaföldig...

Kellett ez hogy felnyissa a szemem... eddig a legmélyén még hittem benne hogy visszafordulhat és minden úgy lehet ahogy régen volt... de nem... soha nem lesz már úgy... talán egy csúnya elválás segítene rajta... viszont nem kérhetem tőle hogy válasszon... undorító dolog lenne, így hát inkább várok, csöndesen, arra, hogy rájöjjön ki mennyit ér neki...

Meg kéne tanulnia, hogy a vélemény nem egyezik a paranccsal, és hogy a barátok nem azért barátok hogy irányítsák egymás életét, csak hozzáfűzzenek tanácsokat, és ha kell, meghallgatssák, hogy mi fáj a másiknak, anélkül, hogy nehezére esne csendben maradnia és belenyugodnia, hogy megtörtént az amit "ő már előre látott", mert mint tudjuk SENKI SEM TÖKÉLETES ÉS HA A FENE FENÉT ESZIK AKKOR SE FOG SENKI SE A MÁSIK HIBÁJÁBÓL TANULNI...

Gondolkoztam rajta...nagyon sokat... szerintem egyáltalán nem csinálok hülyeséget, és amúgy is ha egy kicsit jobban ismerne, tudná, hogyha elbaszok valamit nem panaszkodom mert ahhoz túl nagy az egóm hogy saját magam járassam le, mekkora barom voltam...

Van egy érzésem, hogy ennek az egésznek a végén én fogom magasra emelni a fejem... nagyon magasra...

Viszont amit megígértem neki, úgy is fogok tenni, nem csinálok segget a számból...

Lisa 1960

Utaztam...messzire...nagyon messzire...
Olyan dolgokat tudtam meg amikre álmomban sem mertem volna gondolni...
Hallanom kellett hogy a szenvedést szenvedéssel tudom enyhíteni, és akárhogyan is próbálkozom a lecke amit ebből meg kell tanulnom; a felejtés...
Érdekes hogy pont akkor amikor tudatosult a feladat, jött egy másik kb. villámcsapásszerűen...és pont akkor jött a tálcán kínálkozó alkalom hogy elszúrjam amit eddig tettem érte...mert ugye szenvedéssel a szenvedés ellen...csodálkoztam mennyire egyszerű volt olyanokat mondani neki amit eddig el sem tudtam volna képzelni...

Nemtudom miért, attól a pillanattól kezdve hogy a neve beugrott, hihetetlenül szeretném megölelni őt... hétfőn meg is teszem...

Alig várom már a következő utat... van még felfedezésre váró terület, úgy érzem...