Ha csak egy percig szeretnék abban a fényben állni ahol ő, máris nekem esik és lehord a sárgaföldig...
Kellett ez hogy felnyissa a szemem... eddig a legmélyén még hittem benne hogy visszafordulhat és minden úgy lehet ahogy régen volt... de nem... soha nem lesz már úgy... talán egy csúnya elválás segítene rajta... viszont nem kérhetem tőle hogy válasszon... undorító dolog lenne, így hát inkább várok, csöndesen, arra, hogy rájöjjön ki mennyit ér neki...
Meg kéne tanulnia, hogy a vélemény nem egyezik a paranccsal, és hogy a barátok nem azért barátok hogy irányítsák egymás életét, csak hozzáfűzzenek tanácsokat, és ha kell, meghallgatssák, hogy mi fáj a másiknak, anélkül, hogy nehezére esne csendben maradnia és belenyugodnia, hogy megtörtént az amit "ő már előre látott", mert mint tudjuk SENKI SEM TÖKÉLETES ÉS HA A FENE FENÉT ESZIK AKKOR SE FOG SENKI SE A MÁSIK HIBÁJÁBÓL TANULNI...
Gondolkoztam rajta...nagyon sokat... szerintem egyáltalán nem csinálok hülyeséget, és amúgy is ha egy kicsit jobban ismerne, tudná, hogyha elbaszok valamit nem panaszkodom mert ahhoz túl nagy az egóm hogy saját magam járassam le, mekkora barom voltam...
Van egy érzésem, hogy ennek az egésznek a végén én fogom magasra emelni a fejem... nagyon magasra...
Viszont amit megígértem neki, úgy is fogok tenni, nem csinálok segget a számból...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése